Mi is történik a szerencsétlen, hülye komplementerrel?

 

 

AMIÉRT ez a videó fontos lehet nekünk... nos nem arról szól. Khümm. Elnézzük ezt a színház emberének, aki színes poklával, olykor a gyermekneveléssel, illetőleg egyéb családi kapcsolataival küzd és a legnagyobb tisztelettel el is hisszük, hogy a darab kiváló lett. (Bár megnézhetnénk, én egyes számban!)

 

Szóval, ez nem színikritika, hiszen nem láttuk a darabot (én többes számban sem) csak reméljük, hogy – bár a művész nem családterapeuta, vagy szociális munkás – azért a néző katarzálni fog, mikor hazamegy az előadás után és például (amennyiben áldozat) fogja a sátorfáját és (meg) menekül.

 

Kár lenne azért a sok nőért (sajna, 70 százalékban férfiakról beszélünk, amikor nárcisztikusokról beszélünk, de ez mit sem csorbít a férfiak általános megítélésén, csak mentegetőzöm, miért nőkről írok első sorban)! Kár lenne továbbá a gyermekekért, akik esetleg amúgy – ha mami nem élt át katarzist egy kriminézős, laza kis estnek szánt élmény után - rohadt körülmények közt nőnének fel és mondjuk titokzatos módon némileg szuicid tipússá válnának!

 

Ezen bejegyzés - a felületes szemlélő számára talán ironikus kezdete nem céltalan, hiszen a blogunk témája nem más, mint a nárcisztikus áldozat (a komplementer személyiség) ami hála a Jóistennek néhány mondat erejéig megmutatja magát a belinkelt tv-riportban! A felvétel Patrick Hamilton Gázláng című színművének, az Újpest Színházban történt tavalyi bemutatója előtt egy pillanattal született és blogunk szempontjából egy nagyon fontos elemet tartalmaz.

 

Mert ugye, hogy úgy hiszi (hiheti) a közvélekedés, hogy Nárcisz magát nézegeti a tükörben, Dorian Gray-re gondol és izmos, a mai kor ízlésének kissé túl széles csípejű ifjak reneszánsz festményeken nyújtódzó alakjára (túl azon a mitológiai izén ott...)?

 

Ugye?

 

A nárcisztikus azonban nem önmagában álló, önmagában önmagát tükörben nézegető figura.

 

Ha csak az lenne, jól összeröhögnénk a háta mögött. Nárcisz azonban nem egyszerűen hiú! Sőt! Nárciszon ez a jellemvonás sokszor nem is látszik. Szóval nem a klasszikus tükör előtt maga-illegetés a fontos nekünk, hanem az „önmagamat nézem és látom” pszichológiai vetülete és ennek másik oldala (ami automatikusan a kórkép velejárója) a projekció, aminek szintén két aspektusa van: az egyik, hogy önmagam negatív oldalát másra vetítem, azonfelül, hogy a másikat (a szerencsétlen, hülye komplementert) folyamatosan csesztetem, önmagába vetett bizalmát aláásom, a valóságot átírom a szeme előtt és teszem ezt ráadásul oly nagy meggyőzőerővel, hogy áldozatom kvázi megőrül és senki nem hisz neki.

 

Na, ezt nevezem én kriminek! Jó kis darab, mi?

 

A mű leghíresebb feldolgozása egyébként a George Czukor által 1944-ben rendezett Gaslight, Ingrid Bergmannal a főszerepben, amit sajnos nem találni magyar nyelven a Neten, csak angolul, avagy németül, be kár! Már csak azért is hatalmas kár, mert a szakirodalom (a pszichlógia, nem a kriminológia!) azóta ezt a projekciós dolgot „gaslighting/gazlichting” néven emlegeti, talán nem hiába (vagy azért, mert a szakirodalom is csak külföldiül találta meg a Neten, haha).

 

Mindegy! Mi örülünk, hogy Gregor Bernadett néhány, Dózsa Lászlóval és Zoltánnal színpadon elkövetett párbeszéde nyomán belekukkanthatunk abba, MI TÖRTÉNIK AZ ÁLDOZATTAL.

 

Mert mi is? Ugye van ez a projekció. Wikipédiát, jó barátunkat hívtuk segítségül, de a fenébe, az amúgy bőkezű magyar Net most sem szolgál nekünk túl sokkal (vagy ezen blog írója nem tudja, hogy mit jelent magyarul a „gaslighting” kifejezés, illetve szerinte hülyén hangzik a „gázlángolás”, sicc! projekció szószedet meg nincs)!

 

Nem baj, az olasz egész jól megyeget, ezért itt egy kis szösszenet a „gaslightingről”:

 

„A gáz(sicc!) a pszichológiai terror egyik fajtája, amikor az áldozatot nem valós információkkal szembesítik, olyannyira, hogy amaz kételkedni kezd saját emlékezetében és felfogóképességében. Ez olyan 'egyszerű' formában is jelentkezhet, hogy az elkövető tagadja, hogy ő követett volna el erőszakos cselekményt (akár lelkit, főleg azt, a szerk.) hogy erőszakos cselekmény egyáltalán nem történt; vagy akár addig is fajulhat, hogy az elkövető az áldozat előtt bizarr helyzeteket (lásd: „te bántottad a kutyát” a belinkelt felvételen – a szerk.) vázol fel, azzal a szándékkal, hogy teljesen összezavarja azt.”

 

Most ezt itt lefordítottuk, (melózni is kell ám, nem csak irogatni!) hiszen azért van ez blog, hogy ilyesmikkel (itt fent) szembesüljünk és az olvasókat pedig – esetleg – önmagukkal szembesítsük...

Arrivederci!

 

Videó forrás:

Youtube/Újpesti Közéleti TV